Rendszeresen sétálnak be az utcáról környékbeli lakók, vagy ragadnak klaviatúrát a már nem környéken lakók, hogy elmondják saját történetüket a Miniatűrről. Nemrég egy hölgy sétált be és mesélte el, hogy férjével anno mennyit jártak erre a helyre. Van olyan, aki a 80. születésnapját szeretné a Miniatűrben tartani, mert hát mégiscsak ez volt a fiatalkora. Facebook üzenetben számtalanszor kaptuk meg, hogy "Ó azok a régi szép Miniatűrös esték". Ilyenkor rendre elő kerül egy név: Torma Rudolf (akiről nem mellesleg a stáb egyik kedvenc koktélja a nevét kapta). Nem véletlenül. Ő egy legenda. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egy rádióműsor ihlessen cikket egy Megyei lapba (hacsak nem politikáról van szó). Torma Rudi azonban még az éteren keresztül is hatással volt. A Nógrád Megyei Hírlap hasábjain megjelent írásból az is kiderül miért:
Torma Rudolf olyan egyértelműen lett vendéglátós zenész, ahogy hajnalban, amikor zárás után fáradtan hazaballag, a nap felkel.
A cikkből (vagyis inkább a rádióműsorból) az is kiderül, hogy Torma Rudolf hogyan került a Miniatűrbe 1973-ban és egy kis betekintést kaphatunk magánéletébe.
Forrás: Arcanum
"A rádióban szinte minden órát betöltő politika-politizálás tengerében egyszercsak könnyed, ismerős futamok borzolják egy bárzongora klaviatúráját. Torma Rudolf sokdinasztiás, vérzenész” — ízig-vérig zenész ugyanis — a különös hangulatú Miniatűr eszpresszó zongoristája játszik, hogy azután valamelyik kis sarokasztal mellett magáról, munkájáról, családjáról, zenész fiáról, kettejük összefonódó sorsáról és karrierjéről beszéljen Sipos Júlia mikrofonja előtt. Mit mondjak? Ma szinte forradalmi újítás egy ilyen műsor.
Teljeskörű kettős portré volt Sipos Júlia együttérző-együtthallgató munkája s miközben a „legkönnyebb műfajról”, a vendéglátós zenélésről beszélt Torma Rudolf és fia, aki a Kati bárban játszik jó ideje egy jazztrióval (basszusgitár), a fel-felcsendülő régi szép nótákon elmerengve lassanként megtelepedett bennünk valami. Valami régi, régebbi felismerés arról, hogy lehetnek példaadó apák, lehetnek minden nehézséget, távollétet megértő feleségek, lehetnek tisztán gyermeki becsületből „csakazértis” helytálló jól tanuló, kishugot pesztráló anyjuknak segítő, apjukat hazaváró (gyakran egyéves külföldi munkáról, zenészeknél ez gyakori) gyerekek.
Lehetnek még foglalkozási, hivatásbeli dinasztiák. Lehetnek példát adó fiatalkori felismerések, sorsvállalások, utak, amelyeket az apák és nagyapák, dédapák jártak. Amelyeken jó színvonalú munkával (a zene is munka, nem is könnyű) becsülettel lehet csak megragadni. Dinasztiák a mai világban? Talán valóban csak a zenészek között. Mert amúgy meg ki követi és milyen gyakorisággal, tömegesen apja nyomdokait? Lehetnek talán orvos- és ügyvéd dinasztiák is, de az esetek jó részében jobb lenne, ha mégsem lennének.
Éppen a bárzongorista Torma Rudolftól érdemes meghallgatni zene helyett ezt a mondattöredéket „szerencsés vagyok, mert a gyerekeim munkája olyan, amit ők szeretnek... nem érdemes erőltetni senkit, hogy orvos legyen tisztán presztízsből...” Talán nem pontos az idézet, de a szelleme ez. Torma Rudolf olyan egyértelműen lett vendéglátós zenész, ahogy hajnalban, amikor zárás után fáradtan hazaballag, a nap felkel.
Fia, ifjabb Torma Rudolf a jazz elkötelezettje, játszott már szinte valamennyi hazai jazzmuzsikussal együtt, járta a koncerteket közreműködőként maga is, megalapították zenész gyerekekből az új Rákfogót (Szakcsi Lakatos fia is játszik a zenekarban) s végeredményben úgy lett vendéglátós zenész, hogy azért munkahelyén a Kati bárban is jazzt játszik a trióval. Az idősebb Torma Rudolf tizenöt évvel ezelőtt a zenészek központja kérésére háromnapos helyettesítésre érkezett a Miniatűrbe. Azóta ott játszik.
Egymásba fonódó mondatok apa és fia életéről, egymásba úszó zenék, s bennünk a záróra utáni felismerés: az úgynevezett muzsikus lelkek sem bohém fiúk..."
(T. Pataki) -
Kóstolj bele Te is a Miniatűr atmoszférába az újranyitott Miniatűrben, próbáld ki a koktélokat, amiket a Miniatűr legendái ihlettek!
A Miniatűr történelmét bemutató sztorik jönnek még a blogra, szóval tarts velünk ezen a különleges időutazáson két koktél között. Hiszen sokkal jobban fog esni az az ital, ha nem csak az ízét érzed, hanem a hely szellemét is, ami nem kevés meglepetést tartogat számunkra.
Kövess minket a facebook oldalon, vagy iratkozz fel a Miniatűr Hírlevelére!
